• Minden veszekedéshez 2 fél kell. Mindig dönthet úgy, hogy nem vesz részt
  benne.
• Bizonyos mértékű feszültség természetes a folyamat során, de nem szükségszerű, hogy ezek harci helyzetet eredményezzenek. Mindenképpen készüljön fel alaposan a nehéz beszélgetésekre.
• Próbálja magát beleképzelni a partner nézőpontjába. Ha megérti, hogy volt párja mitől fél, mit szeretne elérni, akkor lehetőséget kap arra, hogy megoldást találjon.
• Figyeljen oda házastársa mondanivalójára és érzelmeire is. Engedje, hogy kifejezze fájdalmát, csalódottságát, sértettségét. (Ebbe az agresszív, tettleges viselkedés természetesen már nem fér bele.) Az érzelmek feldolgozásának kulcsa az, ha szabadon kifejeződhetnek.
• Figyeljen önmagára is! Lehet, hogy Ön az, aki beásta magát egy bizonyos pozícióba, amelyből nem hajlandó elmozdulni? Maradjon rugalmas! Ha pl. a célja az anyagi biztonság megőrzése, ez csak és kizárólag egy bizonyos vagyontárgy birtoklása révén érhető el, vagy lehet esetleg más javakkal helyettesíteni?
• Ne a hibást keresse, hanem a megoldást! Nem valószínû, hogy volt párja elismeri a saját hibáit. Ha mégis megtenné, vajon mennyire lenne előrébb?
• Szervezze meg és készítse elő a beszélgetéseket! Szánjon kellő időt a beszélgetésre, de ne engedje, hogy véget nem érő történetté váljon. Amikor már csak önmagukat ismétlik, akkor ideje lezárni a vitát.
• Ne kezdeményezzen beszélgetést, ha valamelyikük nyilvánvalóan fáradt, siet valahová, vagy már a beszélgetés elején is ideges. Ezek a párbeszédek alapvetően kettejükre tartoznak. Kerülje el, hogy harmadik személy, főleg a gyermek, fültanúja legyen a vitájuknak.
• Sokszor a „sajnálom”, vagy az „elismerem, az én hibám” az a varázsszó, amely megnyitja az utat egy megegyezéses válás felé.

Forrás: Válási kézikönyv